Mikor május 6-án megérkeztünk Almamellékre, határozott elképzelésünk volt arról, milyennek is kellene lennie az őzbak vadászatunknak: álomszép táj, nehéz vadászati feltételek (nem akartunk könnyű vadászatot április közepén autóból), izgalom, öreg bakok, melyeket nem könnyű puskavégre kapni, váltogatva az autóval történő vadászatot a cserkeléssel, miközben lövéshez jutunk a háromlábú célzóbot segítségével és magaslesről történő vadászattal. Nem csalódtunk. A táj gyönyörű és változatos, a vadászatot megnehezítette a már magas növényzet, valamint az, hogy a bakok jóval óvatosabbak, hiszen április közepe óta folyik a vadászat, a bakok teljesen letisztítottak, az agancsok szép színűek, nehéz lövések – egy sem ment el hiába és végül a 6 vadász mindegyike meglőtte, amit szeretett volna. A 14 bakból 3 volt jóval 400 gr felett, többségében öreg bakok sötét színű aganccsal, szép gyöngyözéssel. Vadászatom csúcspontját egy öreg, ravasz páratlan 8-as, gazdagon gyöngyözött, szép színű trófeájú bak egy igazi álombak elejtése jelentette. 5 megerőltető kimenetel és a kísérőm, Wiener Csabi kitartása és tapasztalata kellett ahhoz, ezt a ravasz öreg bakot röviddel a hazaindulásom előtt, kvázi épp záróra előtt a bakot megpillantva egy vakmerő lövéssel utolsó esélyként terítékre hozhassam – a szívem majd megállt.
Köszönet minden magyar résztvevő vadásznak, mindenekelőtt Wiener Csabinak és természetesen Fritz Mónikának az ARTEMIS Vadászatszervező Irodától a felejthetetlen napokért a szép Baranyában.
Vadászüdvözlettel:
Dr. Markus Deim
2008. május
 
|